A bugyi kaland

Ma bugyi fronton történt valami érdekes. Hétvége van, rendszeres program ilyenkor a nagymosás, és miközben feleségem teregetett, kezébe akadt egy bugyi, ami állítása szerint nem az övé. Pillanatnyi tűnődés után ezt elmesélte nekem is, amitől én röhögőgörcsöt kaptam, ezáltal talán kicsit enyhítettem az esetleges szálkányi kételyt, hogy az én - khmm - kezem van a dologban amiért ismeretlen bugyi tünt fel a háztartásban, mert akkor valószínűleg nem így reagáltam volna (vagy csak jó színész vagyok?). Persze, a dolog azért nem maradt ennyiben, azonnal heves telefonálgatásba kezdett, megkérdezve egy barátnőjét, és pécsi rokonait (ott mit gondolhatnak most ...), hogy nem hiányzik-e egy bugyi, amit esetleg ő hozott el véletlenül, vagy pont fordítva: valaki nem hagyta-e itt.

Mondjuk erős a gyanúm, hogy ez az eset kétes eredménnyel hat hírnevemre, egyesek talán konspirációs elméleteket gyártanak most, hogy csalom-e az asszonyt, és ez milyen gáz (vagy pont fordítva: heh, nem is gondoltam volna róla, hogy a csávó ezt is meri ...).

Mindenesetre külön köszönet Encsinek, aki kijelentette, hogy bevállalja, hogy az övé ha már nagy a gáz (mivel az első feltételezett tulajdonos ő volt; feleségem nála öltözött át nemrég, és esetleg elhozhatta volna onnan), azzal a feltétellel, ha elmondom - legalább csak neki -, hogy tényleg ki volt a csaj :)

DNS mintát venni róla lehet már késő, mivel mosás utáni állapotról van szó, bár ki tudja; lehet ez is lehetséges lenne, ha bűnügyről van szó, de azért nem szeretnék a Cheaters című műsor megfigyelt alanyává válni :)

Újabb fejlemény (kiegészítés): feleségem hosszas vívódás után rájött, hogy ezt a bugyit ő maga vette egy toppal együtt, csak mivel nem használta (csak a toppot) el is feledkezett róla. Kár. A haverok már kezdtek felnézi rám :)