Nők és a közlekedés

Miért nem tudnak a nők közlekedni?! Ez valami autós téma lesz? Nem. Mondhatni, teljesen gyalogos és munkás. Mármint: munkahelyes. Azaz, azon tapasztalataimat szeretném leírni, ami a munkahelyemen megfigyelt női közlekedési formában igazán idegesít. És nem: nem egyetlen esetről van szó, hanem ami naponta megtörténik, esetleg többször is. Elképzelhető, hogy ez más helyre is igaz lehet (vagy mégse?), ahol sok ember (és nő) tartózkodik és/vagy közlekedik egy épületen belül, azonban számomra talán a vázolt esetben érthető legjobban tetten, általánosítani meg esetleg hiba is lenne.

Miért ne tudnának a nők itt közlekedni? Természetesen tudni tudnak, csak éppen a lehető legkisebb érdeklődést sem mutatják az iránt, hogy a "gyalogos közlekedésben" résztvevő többi szerencsétlen mit csinál éppen (erősen remélem, hogy autót nem így vezetnek). A legkézenfekvőbb eset: ha egy nő meg akar állni valahol, akkor tuti biztos, hogy olyan helyen teszi, ahol aztán senki nem fér el tőle. Annak ellenére is, hogy esetleg egy métert kéne még megtennie, hogy ne zavarja a többi embert. Külön jó ez, ha egy másik hölggyel teszi ezt, ezzel teljes "úttorlaszt" megvalósítva, és közben olyan zavartalanul beszélgetve, mintha ők lennének egyedül tíz kilométeres körzetben. Közben - mindkét irányból - egész komoly tömeg gyűlik fel, azonban a lányok csak bla-bla-bla ... Ilyenkor jön az, hogy az ember szól nekik: "ne haragudj", "bocsi", azonban a mondat nehezen folytatható, mivel általában olyan pillantást kap az ember a cserébe, hogy azt nem teszi zsebre. Gondolom valami hasonlót mondanának ilyenkor (nem mondják - szerencsére):

"Nem látod, hogy csak két szót váltunk?! Nem lehetne addig udvariasnak lenni egy kicsit, és tisztelni a női nemet?!"

És igen, ez az a "két szó", ami akkor is zajlik, amikor tíz perc múlva újra arra járok ... Amúgy ez azért is érdekes, mert általában a nők büszkék arra, hogy egyszerre több dolgot is tudnak csinálni; a mellékelt ábra viszont nem ezt mutatja, hanem pont az ellenkezőjét.

Nu, ez azonban csak a dolog egyik oldala. Vannak ennél cifrább esetek is, rendszeresen találkozok ilyennel is. Ilyenkor viszont jól megfigyelhető a nő "tudok én ám több dolgot is csinálni egyszerre" alakítása, ámde pont ekkor azt kívánná az ember: bár ne tenné .... Szituáció: hölgy, halad előre, konkrétan felém. Közben viszont hátrafelé néz (vagy legalábbis erősen oldalra fordított fejjel), és beszélget valakivel. Időnként ez a büfé/ebédlő részben esik meg, amikor tálca is van a kezében, rajta leves, miegymás. Természetesen nem örülnék, ha összeütköznénk (mármint tálca nélkül se, akkor viszont pláne nem), ezért egy nindzsát meghazudtoló mozgássorozattal hátrább vetem magam, de ő csak jön felém tovább. Szerencsére, még nem sikerült megkínálni engem a tálca tartalmával, azonban olyan eset már nem egyszer előfordult, amikor ütközés lett a vége "tálcázás" nélkül (mögöttem is álltak, én nem voltam elég gyors, stb). Ilyenkor a már előző esetnél vázolt jelenség játszódik le: gyilkos pillantás irányomban a "nem tudsz vigyázni, te bunkó?!" mondanivalóval a szemében. Az esetek nagy százalékában azért úrrá lesz a kérdéses hölgyeményen az udvariasság, ilyenkor szinte látni rajta az erőfeszítést, ahogy magára erőlteti a "de hát én alapvetően egy kedves ember vagyok, egye fene, megbocsájtok" maszkot, és kinyög egy "bocsi!"-t. Azonban a tekintete továbbra is azt sugallja, hogy inkább erre gondol: "pont itt kell állnod?!".

Ismétlem, nem arról van szó, hogy van egy-két ilyen nő, és nem is csak arról, hogy "egyszer ilyen is történt velem". Úgy tűnik (számomra is), hogy ez sok nőre jellemző, és igen gyakori eset ... legalábbis a vázolt helyszínen. Lehet, valami különleges sugárzás vagy hasonló okozza (csak a totális tanácstalanság szólt most belőlem), nem szeretnék általánosítani, és nem állítom, hogy ez általános, ahogy a bevezetésben is fejtettem ez irányú kétségeimet.