Az ige kötéséről

Sok minden meg történhet, le írni is nehéz, milyen furcsaságokkal találkozikössze az ember mostanában. Mi a furcsa a fenti mondatban? Hát biza, az igekötők "egybe vagy külön" írásának kérdése szép magyar nyelvünkben.

Nem, én nem (sem) vagyok jó helyes író (például ezt a szót hogyan is kéne írni helyesen, mivel aláhúzta a szpellcsekker, amikor egybe akartam írni). Lássuk be, nyelvünk nem épp a legegyszerűbb darab, ez azonban szerintem inkább érték, mint "hátrány" (aki megakarja tanulni, annak inkább az utóbbi viszont - jelen esetben persze "meg akarja tanulni" lenne a helyes). Nincs kétségem, hogy én magam is jó pár hibát vétek (a szándékosokon kívül is) jelen irományomban. Azonban vannak olyan szabályaink is, melyeket nem feltétlen olyan bonyolult követni, főleg azoknak, akiknek a magyar az anyanyelvük. Véleményem szerint ide tartozik az igekötők "egybe vagy külön" című elégiája.

Miért is veszem a fáradtságot, hogy erről írjak most? Csupán azért, mert az utóbbi időben szinte mindenhol látom, hogy a "helyesírási hibák toplistáján" hatalmasat ugrott ez a típusú hiba. Mondjuk úgy, hogy talán az első helyre. Ami a legfurcsább: ez jól láthatóan egy következetes hiba, egyes emberek mindig külön írják az igekötőt az igétől: "meg mondtam neki". Azért érdekelne, hogy ezek az emberek ezt tényleg így is mondják? Vagy mi az oka ennek az írásmódnak? Illetve, miért lett ez olyan gyakori hiba mostanában, amikor is nem emlékszem legalábbis, hogy olyan gyakran futottam volna bele ebbe régebben.