Férfias optimizmus

Egy kollégám eltörte a lábát (illetve nem tört el, de be kellett gipszelni, az eredmény mindenesetre hasonló). Éppen erről beszélgettünk, amikor a következőt mondta:

Végül is jó, hogy így történt: azóta a zoknik a fele sebességgel fogynak csupán.

Tetszik az optimista hozzáállás, de ugyanakkor hölgyek biztos megmosolyognák ezt a véleményt, hogy ez egy kiemelt szempont nálunk, tekintve, hogy belegondolva nekem is be kellett ismernem: ez nem is rossz, mennyi időmbe kerül reggel két egyező pár zoknit keresni. Néha akár 5 percig is kínlódok vele. Mostani életkoromtól számítva mondjuk 70 éves koromig ez napi egy perc esetén is majdnem 14ezer perc, ami csaknem 10 nap! Tíz nap az éltemből csak zoknikeresésére. Ehhh ....

Már norvég spamet is kapok ...

... de ha már volt itt finn spam, kaptam norvégot is :-)

SPECIFIKATION FORSLAG!!

Jeg er Mr. Patrick K. W Chan administrerende direktør & Chief Financial Officer for Hang Seng Bank Ltd, Hong Kong. Jeg har en lukrativ forretning fora slagtilfælde af fælles interesse til at dele med dig, det drejer sig om at overføre en stor sum penge. Jeg fik din henvisning i min søgen efter en, der passer til min foreslåede forretningsforbindelsen. Hvis du er interesseret i at arbejde med mig til at kontakte mig via min private e-mail (chanpathk@yahoo.com.hk) for mere information

Din tidligst svar på dette brev vil blive værdsat.

Med venlig hilsen

Mr. Patrick Chan
E-mail: chanpathk@yahoo.com.hk

Netkultúra

A számítógép mindenkit utolér, és az egész netes kultúra is lassan. Az egy dolog, hogy szüleimmel már többet beszélek on-line text-chat formában mint élő beszédben, de például édesanyámnak már olyan kérdése is van, hogy pl: "kisfiam, hogy tudok én három dimenzióban nézni városokat, a google earth-ről hallottam, hogy azzal lehet". A másik meglepő választ akkor kaptam, amikor elkezdtem magyarázni neki, hogy mi az iWIW (ráadásul ez több éve történt), mire édesanyám: "tudom mi az, a múltkor sem tudtam fizetni a boltban, mert az eladó lányok erről beszéltek vagy öt percig, ahelyett hogy a munkájukat végezték volna". Persze, nem egy nagy csoda, lehet én ragadtam még ott le, amikor az emberek 99%-ának fogalma sem volt ezekről a dolgokról, mert csak a "hozzáértők" hallottak bármiről, aminek köze van az IT-hez, és nem Commodore 64-es játékprogram :)

Spam

Spam-nek nem szokás örülni. Általában. Node, ma ezt kaptam:

Date: Thu, 2 Oct 2008 02:14:59 +1200
From: shaun omar <shaunomar@hotmail.com>
Subject: Hyvä herra / rouva:
To: undisclosed-recipients: ;

Hyvä herra / rouva:
Ole hyvä ja anna meille anteeksi häiritse teidän arvostettu aikaa. Tämä on iso tukku yritys posliinia, myy sähköisiä tuotteita koko maailmalle, kuten kannettava tietokone, kamera, puhelin ja niin edelleen. Voimme tarjota alhainen hinta ja korkea laatu sinulle. Jos sinulla on vapaa-aikaa, ole hyvä ja ota muutama käymään kotisivut: www.vxvtc.com. Sitten kaikki tunnonvaivat, ota meihin yhteyttä vapaasti. Sähköposti: postmaster@vxvtc.com MSn: vxvtc@hotmail.com

Azért egy finn nyelvű spam mégiscsak érdekesebb, mint egy angol vagy magyar. Ráadásul nekem ez az első :) Persze ez egy "olcsó játék hülyegyerekeknek" típusú öröm, node a kis öröm is öröm, ha munka közben az embernek van lehetősége legalább egy másodpercre elmosolyodni, vagy nem? Az élet apró örömei ... Jelen esetben nagyon apró :)

Noooormális ... ?!

Billy Idol (majd a Scooter által is feldolgozott) "Rebel Yell" című nóta "more, more, more ..." részlete alapján újabb agymenésem született. Az úgy történt, hogy munkába jövet után a reggeli melóhelyi kávézás közepette egy ott heverő újságra tévedt a tekintetem, ahol Jókai Mór köteteit reklámozták éppen. Erre támadt az ötletem, hogy milyen cool nóta is lenne abból, hogy: "More, more, more, Jókai Mór!". Most mondjátok meg, normális vagyok én? Ok, tudom a választ: nem.

Last night a good writer came writin' some books,
Last night ... ide mit találjak ki?!
He said, come on, reader, I got a license for all,  [fú de gyenge]
And if it expires, pray help from ... the library for new books written by Jókai Mór? More, more, more, Jókai Mór :-)

There's a Hungarian writer: Jókai Mór,
And sure, I've got good sense of humor,
Give me some jókai-bableves, Jókai Mór,
Yes, I'm talking to you, give me more.

Ja, meg még egy "találmány". Ki tudja mit jelent a "Beaverfieldmarketplace"? Hát Hódmezővásárhely ...

Beszélsz külföldiül?

Eredetileg még egy Norvégiából hazarepüléses buta kis történetet akartam írni ide, de közben rájöttem, hogy a jelenség általános, épp tegnap találkoztam fele idehaza is. Lássuk tehát ezt. Tegnap a IX. kerületben talát bomba miatti lezárások kapcsán hazafelé elég durva forgalom volt, ezért József kollégával úgy döntöttünk, hogy az autót lepakoljuk előbb, és hazagyalogolunk inkább. Az említett gyalogolós túra közepette voltam szem és fültanúja a következő párbeszédnek. Kisebb turistacsoport hevesen vitatkozva, és térképeket tanulmányozva áll tanácstalanul a járdaszigeten. Rendőrök jobbról. Egyik turista odaszól a rendőröknek: "Excuse me! Do you speak English?", mire a rendőr magyarul: "Igen, egy kicsit". Döbbent csend ... Na mondom, ezzel sokat segített szegény túristákon, hogy magyarul közölte velük, hogy igen, ő beszél angolul, egy angol kérdésre válaszolva.

Node, az eredeti norvég story. Jövök haza repülővel éppen, fapados járat, de pénzért lehetett venni ezt, azt. Gondoltam: miért ne, ezt is ki kell próbálni, plusz levegőben még sose söröztem, nameg a maradék norvég koronákat is el kéne lövöldözni. Leányzó érkezik, minden utastól megkérdezi, hogy kér-e valamit. Odaér hozzám, és norvégul megkérdezte, hogy szeretnék-e inni vagy enni valamit (valami ilyesmi lehetett: Vil du gjerne ha noe å spise eller drikke?). Namost, ezt én nagyon szépen megértettem (de jó nekem ...), viszont a probléma az volt, hogy a választ nem tudtam volna norvégül közölni, hála igen szűk szókincsemnek. Talán a hölgy látta, hogy itt esetleg nyelvi problémák lesznek, ezért megkérdezte norvégül, hogy beszélek-e norvégül, mire én rávagtam norvégül, hogy nem beszélek norvégül (Jeg snakker ikke norsk). Ezek után mindketten kicsit belezavarodtunk a "most akkor mi a fene van" című kérdéskörbe, pár pillanat után tehát angolul előadtam mit szeretnék, így végülis sikerült megoldani a problémát.

Képek!

Nos, most még kicsit ömlesztve, formázatlanul, stb, de feltettem a fotók nagy részét ide: http://picasaweb.google.com/lgblgblgb/Oslo.

Hazafele ...

Szoval nemsokara indulok haza. Gondoltam, irok meg egy utolso bejegyzest ide. Mindenkinek koszonet, aki vette a faradsagot, hogy a nem eppen rovid es tomor atlag LGB stilusu bejegyzeseimet vegigszenvedje :)

Nyilvan varom, hogy hazaerjek, de nem ugy kell ezt erteni, hogy rossz volt itt, sot. Nehez ezt elmagyarazni, hogy ugy ertsetek, ahogy gondolom. Egyszerre tunt nagyon rovidnek, es nagyon hoszunak is az itt toltott ido. Egyszerre voltam nagyon boldog, de ugyanakkor hianyzott mindenki nekem. Szoval erdekes ;) Osszesegeben viszont ezt ugy kell erteni, hogy szemernyi ketsegem nincs afelol, hogy jo volt itt lenni! Viszont jo lesz hazaterni is, tudjatok hogy van ez. Hianyzik a kicsi felesegem, hianyoznak a barataim, a kis lakasunk, meg a munkahely is egy kicsit, hehe ;)

Igazan szep hely ez az Oslo, es Norvegia is altalaban, ahogy hallom, es latok kepeket, egyszeruen meses tajak vannak, az azonban mar messze nem varosnezes lenne, hanem kokemeny turazas az orszagban, hegyekben, stb. Ki tudja, egyszer talan az is sorra kerul, viszont ugy erzem most, hogy kieltem vagyamait nemikepp, szoval ha vissza is jovok egyszer, mar nem egyedul akarok jonni.

Sajna fenykepekkel nagyon lemaradtam, es az utolso elott is csak szemezgettem. Holnap meg nem melozok, igy otthon majd szepen megcsinalom, es kipakolom valahova az osszeset.

Na most viszont sietek, szoval be kell fejeznem itt. A tobbit majd otthonrol. Mindenkinek udvozlet, az utolso, innen Oslobol.

Seta hegyek, es valodi hegyek

Na, asszem' lassab elfogyok, mar elertem az ovem utolso lyukat ... Nem mintha megartana, meg igy is tul sok tartalakom van :) Ma, es tegnap osszesen kb 20 kilometert setaltam, megsincs izomlazam, szoval minden happy, bar kicsit elfaradtam ezekben a turakban, az tagadhatatlan, raadasul mar tegnap is eleg meleg volt, ma meg kb kanikula, 30 fok kozeleben, ami setaval egybekotve mar egesz szep kaland. Eppen ezert most aztan tenyleg nem irok sokat, peldaul azert nem, mert tul faradt vagyok hozza. Szoval csak nagyon roviden, mert holnap megyek haza ugyis. Tehat tegnap egy folyot kovettem varoson, erdon, mindenen at vagy negy oran at, nagyon szep helyek is voltak. Ma meg Ekeberget neztem meg, ami szinten legalabb harom ora gyaloglas volt, de szep kilatas volt a hegyrol a fjordra. Aztan, hogy ne legyen eleg, visszamentem a tegnapi folyohoz, mert egy tobol indul, amit meg nem lattam. Az is szep volt (nekem olyan kanadai feeling formajaban jott le), de sajna nem lehetett teljesen megkozeliteni mert korbe volt keritve, legalabbis, amig probalkoztam megkeresni a kerites veget, de a vegen feladtam, ez mar "este" 7 utan volt es az egesz napi seta utan elfaradtam. Hat sorry, hogy ma csak ennyi, de az erombol ennyi gepelesre futotta ma :) Ez nem azt jelenti, hogy baj van, vagy nem volt szep, semmi aggodalom, csak en gyalogoltam tul sokat, es ezert elfaradtam. Ma talan nem is leszek fenn olyan sokaig, hiszen holnapi utazasos napra ki akarom pihenni magam. Legyetek jok, talalkozunk holnap (mar azzal, akivel fogok, hehe).

Kiiiigyooo!

Meg lettem rova, hogy regen irtam, es ami igaz, az igaz. Mostanaban valahogy zsufoltabb lett ez a hely, talan jott a csoport turista, vagy tudomisen. Eppen ezert mas akciokat is rovidebbre kell, hogy fogjak sajna, pl az irasokat. Ja, amugy Encsi megjegyezte, hogy miert nem fotozok tobbet. Persze, valojaban tobb kepem van am, de szinte lehetetlen lenne mindet feltolteni innen, marcsak az ido miatt is, ami fenn van, az is eleg macera mindig eljatszani, szoval altalaban csak szemezgetek koztuk, es kivalasztok parat.

A mai nap kicsit viccess volt. Amugy sajna egesz nap esik az eso, de elmondhatom, hogy ez az elso ilyen nap, szoval az arany meg mindig nem olyan rossz. A vicces meg az, hogy amikor visszautazom pont akkor fog kezdodni az igazan jo ido itt, bar tulajdonkeppen nekem a mostani is tok jo (na persze eso nelkul), nem vagyok annyira oda a nagyon melegert, mint az kozismert. Viszont nem akartam benn ulni az eso miatt csak egesz nap, es ugy gondoltam, meg kene nezni par hullot :) Itt adodott az az apro problema, hogy kisse eldugott helyen van, es keptelen voltam oda talalni, tehat kisfeleseg nyujtott telefonos utbaigazitast (amugy a terkepen nem volt rajta a kerdeses utca, nem csoda, hogy nem talaltam meg). Kozben eso volt dogivel, de legalabb igy setaltam is kicsit, az esernyo - elmondhatom - ezuttal tenyleg hasznos volt. Egyszer megkerdeztem egy jarokelotol is a dolgot, de kiderult, hogy o is idegen, es vicces modon a vegen meg en segitettem neki, mert pont olyan utcat keresett o meg, amit en tudtam, hogy hol van. A telefonos segitseg utan azert sikerult eljutnom a celobjektumig. Illetve, vicces modon nem jo helyre mentem be, de vegulis ez nem baj, mivel az is egy kiallitas volt: mindenfele design tema, a multbol es a jelenbol is. Mivel ingyenes volt, gondoltam ha mar ott vagyok, megnezem (kozben persze rajottem, hogy kb 10 meterrel arebb van amit en keresek). Volt itt a jelen korbol, meg a multbol is, szoval ez is felemesztett nemi idot. Sajna ugy latszik, itt tendencia, hogy nem nagyon engednek kamerat bevinni, igy innen sem tudok kepekkel szolgalni.

Miutan ezzel vegeztem, visszatertem a par meterrel arebb elhelyezkedo eredeti celponthoz. A hely nem volt valami nagy, tenyleg kicsit, viszont volt kismeretu (igazi) krokodil (jo, lehet nem ez a korrekt rendszertani neve), es egy baaaaaazi hosszu es nagyon vastag (kb mint a nyakam) naracssargo kigyo, amit kihozott egy ipse. es szepen raakasztotta a kedves vallalkozok nyakaba. Na ennyire batornak hirtelen nem ereztem magam, de azert megsimagattam egyszer. Erdekes, az ember azt gondolna, hogy a kigyo az valami nyalkas, nedves izebize, de nem, teljesen "szaraznak" tunt. Kozben Harry Potter is eszembe jutott, hogy hatha en is tudnek beszelni a kigyoval, de vegul errol a probalkozasomrol letettem, tekintve, hogy a nezokozonsegre valo tekintettel, nem akartam gumiszobaban vegezni (vagy a kigyo szajaban, hehe). Sajna a kamera tilalom itt is ervenyben volt, en azonban itt mar megelegetem a dolgot, es legalabb mobiltelefonnal par kepet azert csinaltam, de ahogy nezem a minoseguk sajna kritikan aluli. Meg ezeket is le kene tolteni eloszor, persze.

Technika es termeszet

Szokasos modon el vagyok maradva a fenykepekkel, ugyan feltoltottem ujakat, de azok meg az elozo irasomhoz kapcsolodnak, a mostanihoz kapcsolodoakat majd kesobb, egyreszt mert akksitoltes folyamatban, masreszt az mindig korulmenyesebb dolog mint csak irogatni.

Szoval mi volt ma? A mai program a technikai muzeum meglatogatasa volt. Az elejen kicsit tanacstalanul koricaltam, mert allitolag penzbe kerul, de sehol nem lattam ennek nyomat, az informacional meg nem tudtak, hogy mi a pontos szitu, ami szerintem tobb mint vicces, dehat ez van. Mivel sehol nem lattam lehetoseget, hogy vegyek jegyet, illetve senki nem is kerdezte, mit csinalok en itt, siman besetaltam. Ezek szerint vagy ingyenes, vagy szerencsem volt ;) Na itt tenyleg eleg sok minden volt, kezdve a gozkepektol, a repulokon es autokon es egyeb jarmuveken es azok alkatreszein at, egeszen a szamitogepekig es a telefonokig, de voltak meg peldaul orak, orvosi felszerelesek, stb, es persze tobb korbol is. Szivem csucsket is lattam, ott pihent a polcon visszamosolyogva ram, termeszetesen a commodore 64-rol beszelek :) Termeszetesen nem birtam ki, hogy ne bizeraljam picit, csak a regi feeling kedveert, aminek eredmenye par kohintes lett egy zord emberketol nem messze, szoval ezt inkabb hanyagoltam utana (es inkabb kicsit arrebb egy UNIX terminalt birizgaltam, ami jol rejtve volt, hehe). Sok gyerek is volt, akik lathatoan nagyon elveztek a dolgot, es a legalso szinten rengeteg jatek is volt, amit elveztek is a zsibongas jellegebol hallhatoan legalabbis. Akkor lepodtem meg, amikor eppen setalok, es hallom, hogy vizbe leptem, leneztem, es egy pocsolyaba alltam. Par pillanatig eltartott mire rajottem, hogy vetitett kep, de nagyon ugyes, mert a mozgast erzekelte, es ha beleptem, akkor hullamokat keltett a lepesem es minden mozgasom, szoval interaktiv volt a dolog. Ugyes.

Miutan vagy ket es fel ora alatt bejartam a dolgot, a terkepre nezve az az otletem tamadt, hogy meg kene nezni a folyot, ami allitolag ott folyik nem messze. Na a folyo meg is lett, es valami gyonyoru volt! Jo darabig kovettem, egy nagy to fele. Gyonyoru volt, kisebb tisztasokon folyt at, majd erdos reszen, sok helyen emberek pikknikeztek, fekudtek a fuben, vagy szinten setalgattak csak. Kesobb lakohazak kozott is folyt, de nem magyar viszonyokat kell am itt elkepzelni, hatalmas tisztas, es a skandinav regi hazakra jellemzo stilusu lakohazak nehol, zsufoltnak a legkevesbe sem volt nevezheto, sot. Utana mar tiszta erdei kaland lett, mert igen sovanyka osvenyen erdon at jutottam at, de aztan megint hatalmas tisztas, illetve fakkal szegelyezett csendesebb folyokanyarulatok, ahol meg furodtek is paran. Volt par vizeseske is, mondjuk mind mestersegesnek tunt, de igy is nagyon szep volt. Kozben kicsit kezdtem lefaradni, meg a nap is nagyon tuzott (es eppen most folyadek sem volt nalam mar), igy a tavat sajnos nem ertem el, hanem visszafordultam; kozben feltunt, hogy van masik ut, amihez nem kell az erdon atmaszni (nem mintha annyira baj lett volna, hogy arra jottem, mivel az is nagyon szep volt a folyo partjan vegig), igy most arra mentem.

Ma pentek van, es ugye jovo csutortokon megyek haza, a csutortok mar eleve nem lesz tul mozgalmas, hiszen keszulodni kell, aztan ugye ket oraval az indulas elott kimenni a repterre, ahhoz is kell nemi ido tekintve hogy 60 kilometerre van Rygge innen. Szoval, igy penteken mar elmondhatom, hogy ez bizony mar a masodik fele igen erosen az itt tartozkodasomnak. Ez kicsit erdekes erzes, mert nagyon jo itt lenni, minden szep, kellemes, kozerzetem kivallo, stb, ugyanakkor persze mar hianyzik nekem mindenki (nyilvan legfokepp a kisfeleseg, de semmi feltekenyseg ne legyen, mindenki mas is hianyzik am nekem), meghat kicsit fura azert egyedul itt lenni, es itt a "fura" szo alatt nem feltetlen negativot ertem (es hat en akartam ezt, ezt nem is bantam meg, ne ertsetek felre), csupan nem szoktam en ezt meg ugy altalaban, ennyi ;)

Vizen es erodben

Eloszor is, "kozkivanatra" allitolag irnom kene masrol is, pl a norveg nokrol, meg egyeb korulmenyekrol, hogy peldaul mit is eszek. Nos, a norveg nokrol nehez irni, ennek oka az, hogy fogalma sincs az embernek melyik no norveg :) Ugy altalaban is elmondhato, a julius allitolag a szabadsagolasok fo idoszaka itt - nem meglepo modon -, viszont szinten a fo idoszaka annak, hogy turistak erkeznek ide (mint en), ennek eredmenye az, hogy neha tobb turista van a legtobb helyen, mint olsoi lakos. Mint emlitettem, peldaul magyarokkal is osszefutottam mar ketszer is, de gyakran hallok francia, nemet es persze angol tarsalgasokat is mindenfele. Viszont akar neger nobol is lattam sokat, akik norvegul beszeltek peldanak okaert. Mindenesetre szep leanyzok vannak errefele, dehat fogalmam sincs, ki norveg es ki nem. Azert persze a magyar lanyokat nem lehet utolerni am olyan konnyen, ha oszinte akarok lenni :) Ugyesen kivagtam magam a temabol, mi? :) A kajarol. Nos Dezso felvetese, hogy csontkollekciokent terek haza elegge vicces, tekintve, hogy van azert nemi tartalekom pl hastajekon :) Amugy nem igazan van nagy kulonbseg kajak tekinteteben, persze vannak allitolag norveg specialitasok pl birka fej egyben (brrrr) de ezt a helyi lakosok kozul sem meri sok ember megkostolni, vagy mi erre a jo szo egyaltalan, ez allitolag meg viking hagyomany volt. Mivel tul sok penzt kolteni nem akarok, es nem is az eves a legfontosabb tenyezo, semmi extra nincs, ugy ertem, vettem pl kajat, szalamit, kenyeret, ilyeneket, es persze gyumolcsot is azert. Voltam MacDonalds-ban is, amit itt valami erthetetlen kb "mektonsz"-nak hangzo nevvel illetnek, es nem is ertettem eloszor mirol is van szo, ez talan olyan mint nalunk a "meki" becenev? Viszont pl talaltam olyan helyet is, ami ilyen kifozde szeru, es meleg kajat lehet venni, mert azert azt is kell enni neha, termeszetesen. Ja, meg persze vettem sort, azt mondanom sem kell.

Ma volt egy hosszabb hajout, a hosszu alatt az ertendo, hogy kb fel ora, mivel az elozo eppen csak par perc volt. Az a baj, hogy hiaba probaltam fenykepezni, ugy erzem ezek olyan dolgok, amik egyszeruen nem kepesek atjonni a technikai utveszton, azaz nem tudjak visszaadni a latvanyt es az erzest. Ezt mondjuk mar nem eloszor erzem. Edesapam megjegyzese pl a fotok kapcsan az volt, hogy itt mindig ennyire borult-e az ido. Nem ereztem borultnak (annak ellenere, hogy tenyleg sokkal tobb felho van errefele ugy altalaban is, teljesen "ures" eget itt en meg nem lattam, de szerintem nagyon szep felhok vannak itt), ez is talan amiatt van, hogy fenykepen ez maskent jon at. A kovetkezo program erodlatogatas volt, ami szinten eleg nagy terepet olel fel, es ugyan egy resze tenyleg a "klasszikus" erod dolog, de ugy altalaban itt is azt kell erteni alatta, hogy egy eleg nagy terulet, ahol lehet maszkalni. Itt volt kialitas is, haborus dolgokrol egeszen a kozepkortol, a masodik vilaghaborun at az obolhaboruig. Es gyonyoru kialatas volt fenntrol. Ezek utan - mivel utba esett eppen - jott az osloi operahaz, ami egesz uj, csak par honapja nyitott, ha jol tudom. Hat erdekes egy darab, nemi tekintetben az sydney-i operahazra emelekeztet, marmint olyan ertelemben, hogyha jol remlik az is tengerparton van, es igen modern stilusunak mondhato. Az osloi persze a fjordra nyilik, es az egeszet feher marvany es mas ko boritja, a kozponti resze viszont tiszta uveg. Es leejto vezet fel oldalt, igy fel lehet menni a tetejere, es setalni mindenfele a teton, ahonnan a kilatas szintugy fantasztikus, a fjordra is (rajta szigetekkel), meg a varosra is, bar innen pont nem olyan sok latszik belole azert. Kozben feltunt, hogy nagyon randa felhok kozelednek, igy el is palyaztam idoben, mondhatni a szerencse fia vagyok, eddig ha esett is, mindig pont akkor, amikor nem jelentett problemat, most se kapott el utkozben.

Kepeket megprobalok majd kesobb prezentalni, csak ahhoz picit tobb ido kell.

Lazulas es kultura

Mai bejegyzesemet is az emberekkel kezdenem, a szokashoz tartva magam. Eloszor is mar ket alkalommal is osszefutottam magyarokkal, marmint nem beszelgettem veluk, csak hallottam, hogy magyarul beszelgetnek. Jellemzo modon az elso esetben arrol folyt epp a vita, hogy mi az ami ingyenes es meg lehet nezni, a masik esetben meg egy masik csoport pedig a kijaratot kereste a kepcsarnokbol. Erdekes megfigyeles tovabba a szokasos eszaki mentalitas temahoz, hogy a mar targyaltakhoz kepest messzmenokig figyelemmel vannak arra, ha valaki eppen fenykepez, kepesek perceket varni, hogy ne vonuljanak at elotted, vagy lehajolva "atbujni" a kepmezo alatt, gondolom ez a turistakhoz valo hozzaszokas eredmenye kell, hogy legyen :) Ugy latszik viszont, hogy az aksi feltoltes es a memoriakartya hely szervezes a fenykepezogep szamara nem epp a legnagyobb erossegem, de azert aktivan probalkozom.

Mostanaban kicsit tobbszor volt eso, de mindig nagyon szerencses voltam, elmondhatjuk. Max par cseppet kaptam, es pont akkor esett, amikor bennt voltam valahol. Bar sokan tudjak, hogy ki nem allhatom az esernyot - inkabb megazok -, itt helyenvalonak tunt vinni, eloszor is azert, mert altalaban varatlanul jon, nehez kiszamitani csak az egre felnezve, masodsorban ha egyszer elkezdi, altalaban sokkal erosebben vegzi a dolgat mint nalunk.

Kicsit elfaradtam a maszkalasokban, most lazabb tempot vettem fel, elvegre nyaralok, es nem versenyt futok, vagy mi a szosz :) Azert persze voltam ket helyen is azota (nem szamitva a szokasos varosi gyaloglast es utazast), az egyik egy szinten szemrevalo park volt, ahol rengeteg sok kulonbozo noveny (meg palma is), virag es fa volt, illetve ket muzeum, az egyikben kitomorr allatok voltak nagy mennyisegeben ugyesen berendezett "akvariumokban" (magyaran uveggel korulvett, berendezett izekben), illetve a masik helyen sok erdekes ko volt, nameg meg nehany dino csontvaz is a peldanak okaert. Sajnos ezeket nehez volt fenykepezni a fenyviszonyok mellett, az uveg meg nagy tukrozodest mutatott, ha megprobalotam vakulval fenykepezni. Azert ezek bajarasa, meg a szinten eleg nagy kertben valo setalgatas is jo par orat felemesztett.

A mai program kereteben meg festmenykiallitast neztem, lattam eredetiben a Sikoly cimu kepet is, amit legalabb ismertem :) Viszont elmondhatom, hogy nagyon erdekes volt, mert Norvegiara valo tekintettel sok norveg tajat abrazalo kep volt, es a jellegzetessegeket remekul meg lehetett figyelni, sok kozottuk annyira eletszeru volt, mintha fenykep lenne, kozelebbrol meg kellett neznem, hogy tenyleg festmeny-e. Tudom, lehet az en muveszi erzekemmel van baj, de a "zold alapon piros negyzet cimu kompozicioknal valahogy sokkal tobbre becsulom a valosaghu kepeket. A seta kereteben volt szerencsem tobbek kozott a parlamenthez, es egy kedves setaloutcahoz, ahol eppen - azt hiszem - a kiralyi tudomisenmicsoda (orseg?) felvonulast tartott, tovabba meglepo volt, de ott volt a badogember is az egyik helyen az Oz, a nagy varazslobol. Legalabbis ugy nezett ki, csak eppen viking sityak volt a helyen, de teljesen femnek tunt az egesz, egeszen addig amig nagy meglepetesemre meg nem mozdult :) Minden dicseret annak, aki a csavot igy ki tudta maszkirozni, mivel amikor mereven allt, a kutya nem lett volna kepes megmondani, hogy nem valodi fem szobor vagy hasonlo. Aztan volt meg egy hasonlo ilyesmi csak arany szinben es kalappal. Sajnos pont ezekrol nem lesznek fotoim kesobb se, a lemerult elemek miatt, ez az en hibam persze, mert elfelejtettem feltolteni oket ...

Ami van fenykep azert, azokbol parat nemsokara prezentalok a szokott helyen viszont.

Vikingek

Eloszor is, par uj fotot is elhelyeztem az albumban (lasd elozo blog bejegyzesemben), dehat nem eppen egyszeru es gyors elvegezni ezt innen, a megfelelo (ertsd: unix szeru) kornyezet hianyaban :) Nehany helyre megjegyzest is irtam. A norveg billenyuzetes norveg windows norveg Internet Explorere meg igencsak szeret elszallni, mint a gyozelmi zaszlo, szoval a windows mindenhol csak windows a vilagon ... Azert mar egesz jol elboldogulok a norveg nyelvu softwarekkel is, legalabb ennyi elonye is van, hogy nem sajat cuccot hasznalok.

Node, a technikai kitero utan ... Az emberekrol. Ugy tunik Osloban igen sok "idegen" el, ugy ertem, akiken latszik, hogy nem igazan eszakiak, mert pl fekete boruek, vagy nok, akik arcukat leszamitva teljesen lefatyolozva jarnak. Erezhetoen a varos adott helyere jellemzo, hogy lathatjuk oket, a nepmuveszeti muzeumban talaltam is egy tablat, ahol epp azt magyaraztak, hogy igen sok bevandorlo erkezik Norvegiaba pl pakisztanok. Tovabb erosodott bennem az az erzes, hogy sokkal jobban tetszik a mentalitasa az embereknek itt, hogy nem adnak a felesleges csak szokas alapu udvariassagra, pl metroban stb eszebe sem jut senkinek elnezest kerni ha neki megy valakinek mert ugye az tomegben termeszetes. Ez nekunk persze elsore modortalansagnak tunik, de ha jobban belegondolok, sokkal jobb ez igy, most mondhatjuk kb percenkent, hogy "bocsanat" vagy hasonlo, de mogotte nincs komoly erzelem, max egy masodpercre amig kimondod, aztan kene naponta szazszor mondani kb, ez nem jelent tenyleg semmi erzelmi toltetet ami miatt erdemes lenne allandoan jopofizni. Azonban ha kicsit is kozelebbi kapcsolatba kerulsz egy emberrel (pl megkerdezel tole valamit) azonnal feltunik, hogy az elmeletem helyes, nem azt jelenti, hogy "rideg viking szivuk" lenne, vagy nem lennenek baratsagosak, ha barmi plusz interakcio van mint csupan buta illedelmessegi formulak allando mormolasa es gyakorlasa, nagyon is kedvesek. A masik erdekes dolog, hogy automatizalas tekinteteben nemileg elobbre jarnak, altalam teljesen meglepo dolgok (magyar szemmel) nezve vannak, pl lattam benzinkutnal be sem kell menned fizetni, mert minden automatahoz van kartyas fizetesi lehetoseget lehetove tevo szerekentyu (az kulon erdekes, hogy mint kideritettem itt az uzemanyag globalis aremelkedese mellett van egy masik ciklus is: hogy a heten valtozo az uzemanyag ara, pl hetvegen sokkal olcsobban adjak, mint hetkoznap). A masik pl a boltok, a penztarnal fel van szerelve egy ereme automata, es nem a boltos lany/fiu kezebe szamolgatod ki, hanem oda bedobalod, kozben a kijelzo mutatja is, hogy eddig mennyi volt. Tovabba muzeumoknal is sok helyen jellemzo, hogy nem valami bacsika/nenike szedi a jegyeket, hanem azt megveszed az informacional, aztan vonalkod leolvaso szeru cucchoz kell tenni es a kapu akkor enged be.

Encsi nagyon kedvesen kikereste nekem, hogy itt a tomegkozelekedes ugy muxik, hogy max 1 oraig ervenyes egy jegy, kozben barmennyit atszallhatsz, kozben en is kideritettem ezt igaz, a webet bongeszgetve infok utan. A jegy meg hajoutra is ervenyes, igy esett, hogy egy kis fjord hajokazas is beiktathato volt tegnap, minden tovabbi koltseg nelkul. A tegnapi nap kicsit hosszura sikerdett, marmint latnivalo bamulasban, ugyanis ott volt a nepmuveszeti muzeum. Na ez egy nagyon erdekes, es kedves hely, ugyanis nem sotet muzeumi tarlatok sora csupan, hanem egy nagyon nagy park, ami tele van kulonallo hazikokkal, melyek nagy resze kulonbozo korhu jelleget mutat (egeszen tobb szaz evvel ezelottol a kozelmultig van minden), nehol egesz utcakkal es terekkel, es a legtobbe be is lehet menni, es korulnezni ott. Az meg kulonosen kedves otlet, hogy sok helyen alkalmazottak szintugy korhu ruhaba oltozve az adott szituaciohoz illo tevekenyseget folytatnak, es kozben beszelnek is stb, tenyleg meggyozo volt, hogy ok oda tartoznak. Volt peldaul egy iskola diakokkal (gondolom nyari zsebpenznek jo a lurkoknak itt dolgozni), bolt nokkel, amint epp beszegetnek es vasarolnak, neni a kertben kapalva, fonalat keszito lanyok, benzinkut (ez ugye mar nemikepp ujabb korban volt, talan 1960 kornyeken pl) elott harmonikazo bacsika, de egy tanc oktato "terem" is volt peldaul. Ezt vegigjarni azert eleg faraszto, de megeri, szoval felreertes ne essek, erdemes megnezni! Kozben eleredt az eso, ami szintugy nem olyan mint a magyar - tudom hulyen hangzik, de olyan mintha "hoszabb" cseppek lennenek -, szerencsere egy fel ora varakozas utan elallt, addig legalabb pihentem is az eddig hazban.

A viking hajo muzeumban harom eredeti viking hajo volt kiallitva, az egyiknek inkabb csak maradvanya, de a masik ketto eleg meggyozo volt. Ahogy az albumban is irta megjegyzesnek, azon gondolkoztam, hogy ez tengeri vagy folyoban hasznalt hajok lehettek-e, szerintem az elobbi, mivel szelesek voltak elegge, amennyire tudom, az annak a jele. Szoval az sem kizart, hogy hasonloval hajoztak el Vinlandra is Kolumbusz elott fel evezreddel ... Voltak itt meg kisebb dolgok is kiallitva persze, de ez egy zart epulet volt, es nem is tul nagy (egy harom szarnyas epulet a harom hajonak), a fo latvanyossagot a hajok jelentettek.

Na ennyit mara, majd folytatom legkozelebb, koszi a figyelmet :)

Az elso fotok ...

Nemi kuzdelem a helyi nyelvu windows-zal es remelhetoleg masok szamara is lathato modon sikerul prezentalnom par kepet legalabb, meghozza ide kattintva. Ma ez mar a masodik blog bejegyzesem, wow! :) Viszont ra kellett, hogy jojjek, nem emlekszem a flickr.com jelszavamra, tehat a google picasa-val probalkoztam itt es most eppen.

Snakker du norsk?

A bevezeto "utazasom" cimu essze utan lassuk mi is van itt. Par erdekesseg, ami nem trivialis esetleg ... Eloszor is monstansag a nap 22:30 fele megy le itt, de 23:30-kor meg nem tul eros szurkulet van, es igazabol kesobb sem lesz teljsen sotet, legalabbis ejfel utan fel oraval ezt tapasztaltam. Csillagot sajnos nem lattam, viszont talalkoztam a Holddal es Venusszal. A csillagaszti ismerteto utan lassuk a tobbi tenyezot (tudom akik ezt olvassak, nemikepp mas elmenybeszamolot varnak, dehat ez van, ez vagyok en ...)! Az ido kellemes (bar ma eppen esett, de eddig ez nem volt, es az elorejelzesek szerint nem is lesz tul sok szerencsere), mostansag kb 20 fok kornyeken van, ami mar majdnem tul meleg hosszabb setakhoz (legalabbis nekem), viszont szinte mindig van kellemes szel, en nagyon elvezem. Az termeszetesen egy buta tevhit, hogy itt mindig nagyon hideg van: nyaron akar 30 fok is lehet neha itt is. A tel az kisse mas, akkor allitolag -20 is elofordul, es delutan kettokor mar sotetedik. Tudom hulyen hangzik, de valahogy a felhok is masok itt, eloszor is sokkal tobb "kover" peldany van, masreszt egesz sok igen erdekes, szalas szerkezetu felhopamacs ivel at az egbolton. A levego egyszeruen isteni, talan ez, es talan mas is teszi, hogy a kozerztem nem is emlekszem mikor volt ilyen jo utaljara (az erkezes estejen es masnap "reggel" ugyan fajt a fejem, de szerintem az csak az utazas es talan egy kis idegesseg miatt is volt). Egyszoval, ami a kornyezeti korulmenyeket illeti, egy rossz szavam se lehet.

Nade lassunk mas temat is! A varos nagyon szep, ahol ralatas van az Oslo fjordra az egyenesen gyonyoru, sok sziget mindenfele benne. Sok zold es park is van mindenfele, neha nem is olyan, mintha egy nagyvaros lenne (amugy a lakosok szama kb fele Budapestnek, viszont a terulete nem sokkal kisebb mint Budapest). Ahol kicsit zsufoltabb a varos, ott is inkabb Pecset idezi, mint Budapestet. A kozlekedesi moral jobb, pl nem akarnak elcsapni a zebran, altalaban akkor is megallnak, ha meg le sem leptel az uttestrol. Erdekes teny, hogy a gyalogosoknak mindenhol harom lapa van, es pirosbol ketto van egymas felett, szakasztott ugyanolyanok, szimultan mukodessel. Erre nem sikerult rajonnom, hogy miert jo, lehet biztonsagi oka van (ha egyik elromlik). Szoval a varosi seta mondhatni biztonsagos, es kellemes. Az emberek viselkedese nemikepp mas, ugya a holgyeket engedjuk elore teoriarol itt nem sokat hallottak, es nemikepp furcsaljak is ezeket a probalkozasokat (ahogy lattam talan csak az idosek csinalnak ilyet). Altalaban is az az erzesem, hogy az itteni mentalitas (de ezt hallottam pl Finnorszagrol is, lehet ez valami eszakias szokas ugy altalaban) kevesbe megjatszos stilusu, mert ugye otthon azert engedjuk elore a holgyeket, mert igy szokas, ugy latom itt az az alapgondolat, hogy csak ugy "szokas" stb alapokkal nem foglalkoznak, es akkor fejezik ki magukat valami hasonlokkal mint amit mi "illedelmesnek" hivunk, amikor tenyleg kulon gondot forditanak ra, hogy valakit szeretnek, kedvelnek, stb. Oszinten, nekem ez sokkal jobban tetszik, kevesbe erzem talan kepmutatonak. Persze nem kell felreerteni, nem azt mondom, hogy rossz dolog tisztelni a holgyeket, es uvariasnak lenni, most inkabb olyan erzesekrol beszeltem, ami ennel az egyetlen dolognal azert sokkal altalanosabban fogalmazodott meg bennem, sokkal tobb tapasztalat alapjan, mint amit ide leirtam.

Itt talan eltevedni sem olyan konnyu, mivel a varos egyes reszeinek sokkal nagyobb a jellegzetessege, tobb park, masfajta stilus, hangulat. Azert mondanom sem kell, eltevedni mar sikerult, dehat egyreszt van terkepem, masreszt van kicsi szam, amit beszedre lehet hasznalni. Ezzel kapcsolatban erdekes, hogy sikerult kifognom egy kedves holgyet aki szot sem beszelt angolul, tehat kenytelen voltam norveg nyelvtudasomra tamaszkodni, ami erosen hianyos, finoman szolva is. Viszont ahogy lattam, teljesen "meg volt hatodva", hogy legalabb probalkozom, es lathatoan valamit azert ertek is belole, ha nem is sokat, a vegen meg is dicsert :) Persze a helyzet nem egyszeru, eleve nincs egyetlen norveg nyelv, hanem kapasbol ketto hivtalos valtozat van, a beszelt nyelv meg ezek tetszoleges aranyu kevereke, raadasul teljesen eltero kiejtesekkel (pl a hetes szamot ugy irjak, hogy sju, es ugy mondjak hogy su" - ez az idezojel persze egy u betu feletti ket vonas lett volna, hiaba na, nincs itt magyar karakter -, mig masok azt mondjak ra hogy "sziv", vagy valami hasonlo), eleve az Oslo nevet is egyesek ugy mondjak majdnem ahogy mi (Oszlo), mig masok Uslu-nak (es s-sel, nem sz-szel).

A fenykepezogep jol szuperal, csinalgattam is kepet, letolteni majd megprobalom, mivel boven van meg hely a memoriakartyan. Eddigi maszkalasaimhoz persze a tomegkozlekedest is igenybe kellett vanni. A jegyrendszert mind a mai napig nem ertem igazan, mert elvileg nem kell mindig uj jegy, viszont nem igazan sikerult megertenem meg mindig a logikat mogotte. Nem baj, ha veletlenul tobb jegyet hasznalok, az meg belefer, mintha egyszer elkapnanak blicceles miatt. Na igen, magyar viszonylatokhoz kepest azert a dolgok itt dragabbak, igaz az emberek tobbet is keresnek. Mindesetre mivel idom van, es jo dolog nezelodni, ha lehet inkabb gyaloglok.

A latnivalok nevei nemikepp furcsak, es nehezen megjegyezhetoek, es mivel nincs nalam epp a kerdeses jegyzetem ebben az ugyben, neveket nem nagyon fogok emliteni, viszont azert lattam par szep helyet mar, pl koztuk a legnagyobb parkot Osloban ami nagyon szep, van ott sok szobor, szokokut, rengeteg zold, mindenfele gyonyoru virag, szokokutak, es egy erdekes oszlop, amit dombormuvek boritanak. Volt kiralyi palota is, az orseggel egyetemben (epp akkor merultek le a tolheto elemek, mivel elotte meg nem toltottem), nemzeti szinhaz, egyetem, szep setaloutca, ami emelkedik a hegy fele, igy fontol nezve igen szep latvanyt nyujt.

Legkozelebb meprobalok fenykepekkel is szolgalni, igerem :) Az ido kezd javulni, ma ugye esett, de maris jobb, addig tanulmanyozom a helyi teve adast, es a norveg nyelvet a TV-bol es egy kedves gyerekeknek szolo tankonybol is, ami illik a szinvonalamhoz (marmint a norveg nyelvi tudasom szintjehez, masra gondoltatok?!?!).

Mindenestre egyetelen mondattal megfogalmazva: nagyon jo itt lenni :)

i Oslo

Tehat itt vagyok kerem szepen :) Sajnos szep magyar nyelvunk ekezetes karaktereit hanyagolnom kell itt, mivel errefele nemigen torodnek a mi gyongyoru nyelvunkkel, ugy tunik :) Ebbol kovetkezik, hogy helyesirasellenorzessel sem igen tudok jatszani, ami ismerve a helyesirasomat, nem lesz igazan jo hatassal az iromanyra, dehat annyi baj legyen ... Amugy az egesz annak is koszonheto, hogy notebook ugyan meglapult a csomagban (amirol a repteren kiderult, hogy 22kg sulyu a megengedett 20 helyett, de a holgy igen kedvesen csak mosolygott, es megemlitette, hogy legkozelebb vigyazzak), viszont a toltot nagy okosan otthonhagytam, es a remek ceges notebook kemeny ot percet ha kibir a lepukkant aksijaval. Nade, hogy ne terjunk el a lenyegtol: igen, itt vagyok Osloban, ha nem is volt egyszeru annyira, mert ahogy Isti mondani szokta, ahol en vagyok, ott a kaland :) Nade kezdjuk az elejen!

Encsi volt olyan szives, es egyeb segitsegei mellett meg a repterre is kivitt, es elmagyarazta mit is kell tudnom, hogy is kell csinalni a dolgot, illetve a biztonsagi ellenorzesig ott is volt, nyilvan tovabb mar o sem johetett. Ezen tul is jutottam, nem volt besipolas, meg semmi, mivel elorelatoan nem vettem fel ovet sem a nadraghoz (ennek folyomanya volt, hogy egesz uton a nadragomat huzogattam, hogy le ne essen). A terminalban eltoltott kb ket ora valami hihetetlen gyorsan eltelt, nem is ertem hogyan. Talan azert, mert Jozsi is felhivott, es beszeltunk egy jo darabig, es par SMS is ment ide-oda. Masodsorban ott volt egy csomo norvegul beszelo ember, es azonnal tesztelhettem a nyelvtudasom, ami a megertest illeti, es neha valamit ertettem is, tehat nagyon boldog voltam. Node ... Meg szerencse, hogy Encsi figyelmezetett, hogy lehet, egy busz fog beallni, vagy gyalog kell odamenni a repulohoz (mert az elejen valami alagutas eljarasrol tudtam csak, ami mashol talan ugy is van). Egyeb esetben lehet, furcsaltam volna, elvegre ugye en nem busszal szerettem volna Olsoba menni, hanem repulovel.

Mindenesetre a busz kalandon atesve (eleg zsufolt volt) oda is ertunk a repulohoz, ahova sikeresen feljutottam, es leultem a helyemre. Na, akkor a hangosbemondon eldaraltak egy olyan szoveget, amiben nem is voltam biztos, hogy norveg, tehat elozo terminalban szerzett jo tapasztalataim maris a multe lettek. Utana elmondtak angolul is, az a baj, hogy a kiejtes alapjan lehetett volna akar nem angol is ... Mindegy, elolvastam inkabb a papirrol a biztonsagi dolgokat (mentomelleny, oxigen maszk es ilyesmik). Nem keves varakozas utan a repulo elindult, es valami hihetetlen mennyisegu kb 20km/ora sebessegu araszolasba kezdtunk, ide-oda kanyarogva, komolyan azt gondoltam, hogy kisse lassu lesz, ha ilyen sebeseggel fogunk a foldon gurulva eljutni egeszen Osloig, kb a "nyocker" kozlekedesere emelkeztetett a dolog. Kozben a repulo hajtomuve inkabb egy kis fordulatszamon uzemelo beteges hajszarito hangjat idezte. Amikor mar kezdtem elaludni, egyszer csak a hang atment egy nagy fordulatszamu, ipari arammal mukodo megtelt porzsakos proszivo hangjat idezo kompozicioba, es igen nagyfoku gyorsitasba kezdtunk, ami az elozo araszolasokhoz kepest kisse meglepo volt elsore. A felszallas elmenyerol lemaradtam meglepo modon, ugyanis eppen azzal voltam elfoglalva, hogy miert es honnan hullanak a karomra vizcseppszeru valamik (kozben eppen vizionaltam, hogy az National Geographic csatornan a "repluogepkatasztrofak" cimu musorban ez hangzik el: "ennek a balesetnek nem szabadott volna megtortennie, ha a 16F helyen ulo utas idoben szolt volna, hogy valami nincs rendben, mert viz szivarog az utasterbe"). Szerencsere ez elmult, tehat el is feledkeztem rola, szinte azonnal.

Lepillantva az ablakbol lattam a Dunat, es valami szigetet, tudomisen melyik volt az. Az ut tovabbi resze nem volt tul erdekes, mivel minden felhos volt (viszont par percig erdekesnek tartottam a latvanyt, hogy a felhok felett repulunk, utana mar kevesbe, viszont valtozatossagat jelentettek a legkori turbulenciak, amikor raztak a gepet, de senki nem vette fel latszolag, gondolom, ez teljesen normalis jelenseg adott keretek kozott legalabbis), masreszt nagyon fajt a fejem, lehet a legnyomas valtozas miatt. Leszallas elott volt igazan erdekes volt viszont a helyzet, mert ahogy kozeledtunk a felhoszint fele, kozelrol nagyon szep latvanyt nyujtott. Olyan volt mint egy taj, hegyekkel es fakkal, erdokkel, csak eppen minden feher, mintha ho fedte volna be, de nemikepp persze attetszo is volt az egesz. Meg egy kis turbulencia, amikor athaladtunk a felhoretegen, aztan, na ... az mar volt valami, mint latvany! Folottunk nagyon mely kekben a felhoreteg, mar alulrol nezve, alattunk par igen atlatszo felhoreteg, a fold remekul latszott, es valami hihetetlen erdekes volt, mintha valaki tavakat szort volna el veletlenszeruen a tajra! Ezeket meg a gleccserek vajtak ki az utolso jegkorszakban, arra gondoltam. Kozben a horizont kozeleben az eg savakban es foltokban hihetetlen erdekes szinekben tundoklott, volt voros, sarga, okker, majdnem lila, stb. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy egy masik repulo tart felenk oldalrol, de csak egy felhopamacs volt, ami szet is oszlott nemsokara. Ahogy kozeledtunk a foldhoz, igen fura volt, hogy ugy ereztem tul alacsonyan vagyunk mar, mindjart elkapunk par fat. A latvany viszont gyonyoru volt, a tavakkal teleszort taj, itt-ott fenyek a foldrol, a megcsillano ezerszin a horizont fenyeivel rajtuk. A leszallas kicsit pattogos volt, de nem volt komoly. Leszallas utan orommel vettem tudomasul, hogy ertem amit a kisasszony mondott elkoszonoskeppen, ugyhogy en is visszamondtam neki, hogy; "ha det bra", amitol mosolyogni kezdett, nem tudom azert, mert a kifejtesem volt-e vicces, vagy azert, mert en is udvarias voltam.

Na a kaland csak ezutan kovetkezett! Orommel neztem jobbra, es balra, ugy ereztem magam mint az elso holdraszallo, csak en a Hold homokja helyett Norvegia foldjere tettem a labam elso alkalommal. A bevalt taktikamat kovetve kovettem a tomeget, csak tudjak merre mennek. El is jutottam a futoszallagik, ahol kb 15 perc varakozas utan, es szamtalan tevedes utan (az uj borondomet nemigen ismertem fel, ugyan ragasztottam ra matricat, de pont azon az oldaln fekudt mint kiderult - ragasztok maskor a masik oldalara is, amugy Ubuntu matrica volt, mint egyedi ismeretojel). Node, ezen is tul vagyok, gondoltam, mar baj nem johet. Hat tevedtem :)

Eppen azon gondolkoztam, hogy lesz-e barmi ellenorzes, hiszen csomagot, utlevelet, stb, senki nem kert eddig Norvegiaban legalabbis. Dehat az emberek csak mentek, tehat kovettem oket, bar kezdtem kicsit elbizonytalanodni, hogy sehol senki, aki megneze barmit? Nohat "kivansagom" teljesult, tekintve, hogy tanacstalan, talan kisse ideges magatartasom feltunt a biztonsagi szolgalatnak, szoval megallitott az ipse (aki teljesen ugy nezett ki, mint egy magyar csavo, aki a kandikamera musorban szokott lenni, ez kisse meglepett ...) es elkerte az utlevelemet, es megkerdezte, megis mit csinalok itt, nincs-e nalam alkohol, vagy mas valami. Mondtam, hogy nincs, de talan nem hatarozottan, illetve nem voltam keszen hirtelen egy angol nyelvu tarsalgasra, szoval pontos infokat nem tudtam hirtelen mondani. Ezert kozolte is velem azonnal, hogy kovetnem kene. Kovettem is, ahol egy kedves leany megkerdezte ugyanazokat a kerdeseket, es mivel ertheto modon kisse ideges voltam, lehet nem teljesitettem valami jol, ezert (vagy amugy is?) megkert, hogy nyissam ki a borondot, ami nemi szerencsetlenkedes utan sikerult is, atnezegette, majd kedvesen kozolte, hogy mehetek. A kandikameras csavhozo hasonlo ipsenek valamit mondott amibol annyit ertettem, hogy kb "nem semmi", szoval megse vagyok csempesz. Mentem is volna tovabb, amikor utanamszoltak, hogy nem arra kene menni, hanem masfele (kozben mar mindenki eltunt, amugy az egesz repter tok kihalt volt) tehat a "kovetem a tomeget" taktika nem segitett. Viszont kedvesen utbaigazitottak, es sikeresen elhagytam a terepet.

A tobbi resz nem volt tul erdekes, busz, ilyesmi, ezekrol tul sokat nem lehet meselni, mindenesetre igen faradt voltam, igen keso volt, es igencsak fajt a fejem, tehat agyba is bujtam azonnal, ma del korul ebredtem. Most viszont legyen eleg egyenlore ennyi, mert elfaradtam a gepelesben :) Igazi, jo hosszu LGB-s iras lett, habar a siettseg es a fura billentyuzet miatt gondolom tele van hibakkal ...

Bizony, igenis szóba jöhet Skandinávia!

Igen, a hír igaz, július 10.-én megyek Norvégiába két hétre (a repülőjegyek már megvannak, tehát ez nem csak egy merész gondolat innentől, hanem tény), méghozzá egyedül. Miért is írom ezt ide le? Talán azért, mert elég fárasztó mindenkinek külön elmesélni a dolgokat, én meg alapvetően lusta természet vagyok: ha leírom ide, minden kedves ismerősöm értesül a "nagy" eseményről :) Haha, kicsit naiv vagyok, nyílván nem mindenki olvassa ezt a blogot, viszont szólni bárkinek tudok, hogy itt elolvashatja.

Persze - talán említenem sem kell -, nem ez a tényező (hogy nyaralás lesz) szokott szöget ütni senkinek a fejébe (eddigi tapasztalataim alapján, azok közül akiknek említettem, mármint), hogy miért akar valaki nyaralni/pihenni, megnézni egy országot. Az általános értetlenkedés oka általában pont az, hogy rendszerint engem nehéz bárhová is elcipelni (sokkal közelebbre is), még több embernek is, illetve rendszerint nem vagyok túl hmmm "bátor" ilyen területeken még a közvetlen környezetemben sem, nemhogy egy ismeretlen országban, egyedül. Továbbá ide kapcsolódik az az - amúgy teljesen jogos - kérdés is, hogy miért nem a feleségemmel utazok oda, miért akarok egyedül menni minden áron (ezúton is szeretném viszont kifejezni hálámat neki, hogy képes megérteni még az ilyen agymenéseimet is, hogy egyedül kell mennem)? Mondhatni: ez a viselkedésforma egyáltalán nem rám vall, ezt alá is írom, ez így van.

Ha ez ennyire idegen tőlem, akkor miért? A válasz rém egyszerű: pont azért! Mert elmúltam harminc éves, és soha az életben még csak közel hasonlót sem tettem, és úgy érzem most szükségem van erre. Olyat tenni, ami amúgy korlátaim miatt nem túl jellemző rám. Itt pedig kulcsfontosságú (mivel korlátokról van szó), hogy egyedül kell végigcsinálnom. Pontosan azért, mert olyan korlát legyőzéséről van szó, ami bennem van, és ezt magamnak kell megoldani, ha valaki ebből nagy részt vállalna (velem jönne, stb), akkor máris nem arról van szó, hogy szembenézek azzal, hogy ezt egyedül meg tudom-e oldani, márpedig itt pont ez a lényeg!

A másik része a dolognak, hogy miért éppen Norvégia (a "Miért éppen Alaszka" című sorozat után szabadon). Nos, ezt már nehezebb megmagyarázni. A nyelvek régebben is érdekeltek (sőt, bár mindig is lusta voltam, már általános iskola negyedikben felkeltette az érdeklődését osztályfőnökömnek az a tény, hogy állítólag "van tehetségem" a nyelvekhez, így bár akkor még orosz volt a kötelező, ő kvázi "kötelezett" rá, hogy járjak angol szakkörre, mellesleg a 'számtech' szakkör is így jött), bár igazán nem tudom megmondani miért, de például egy időben Klingonul is meg akartam tanulni. Ami azt illeti, akár genetikai kérdés is lehet, lásd pl ezt a bejegyzést, édesapámnak is vannak hasonló gondolatai, úgy látszik :) Ami viszont érdekes, hogy - magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért - ellenállhatatlan vágyat érzek újabban sok dolog kapcsán, ami Skandinávia és környékével kapcsolatos, ez nagyjából a finn nyelv tanulásának vágya környékén ébredt bennem. Ha nem lennék megrögzött tudományos szemléletű, akkor azt is mondhatnám, hogy lehet, előző életemben ott éltem, vagy hasonló esettel van dolgunk. A finn, amennyire rokon, annyira nehéz is :) Egyik munkatársam állandóan azzal cukkol, hogy azért kezdtem el finnül tanulni, merthogy a kollegina a cégnél tud finnül. Na most, ez ebben a formában persze nem igaz, viszont az tény, hogy valami nem érdekelheti az embert, ha soha nem került kapcsolatba vele, tehát az igaz is, hogy mivel ő beszélt elsőként erről a nyelvről, abban segített, hogy egyáltalán kapcsolatba kerüljek a nyelvvel, viszont továbbiakban foglalkozni azért kezdtem el vele, mert tényleg érdekelt, és természetesen nem az említett kedves kolleginánál való bevágódás esetéről van szó, amit a rosszindulatú pletykák sugallnak :)

Na és hogy jön ide Norvégia? Hát, ez jó kérdés :) A nyelvi vonulat felől nézve, valamiért elkezdtem azt is tanulni, és mivel germán nyelv, és igen sok hasonlóságot mutat az angollal és a némettel (nem véletlenül) ezért egyszerűbb tanulni, főleg ha rövid távon nézzük. Na persze, ez még nem magyarázza meg, hogy miért nem Helsinkibe megyek akkor Finnországba (meg azt sem, hogy miért mindent a nyelvi oldalról kezdek magyarázni?!), hogy jön ide Norvégia (Oslo)? Ezt már tényleg nehéz megmagyarázni, mondjuk úgy, hogy "szerelmes lettem" a képek alapján legalábbis a környékbe, és mivel a Norvéggal gyorsabban haladtam az utóbbi időben (jeg lærer norsk fordi jeg vil reise dit), ez valahogy összekapcsolódott bennem, mint "indító lökés", és ahogy néztem utána a dolgoknak, hogy mi van ott, hogy van ott, egyre jobban tetszett az ötlet, hogy oda kellene mennem.

Ez most lássuk be, elég zavarosan hangzik elsőre. A lényeg az, hogy a nyelvi vonulat, meg minden egyéb rizsa itt csak annyiban fontos, hogy szerepe volt abban, hogy kitaláljam mit lehetne tenni, hiszen minden döntés egyetlen kósza gondolattal kezdődik az elején ... Mindenesetre remélem, hogy teljesen kaotikus módon működő elmém agyszüleményét lehet azért legalább részben követni. A fejleményekről természetesen majd beszámolók, a "közönségre" való tekintettel nem norvégul ...

A bugyi kaland

Ma bugyi fronton történt valami érdekes. Hétvége van, rendszeres program ilyenkor a nagymosás, és miközben feleségem teregetett, kezébe akadt egy bugyi, ami állítása szerint nem az övé. Pillanatnyi tűnődés után ezt elmesélte nekem is, amitől én röhögőgörcsöt kaptam, ezáltal talán kicsit enyhítettem az esetleges szálkányi kételyt, hogy az én - khmm - kezem van a dologban amiért ismeretlen bugyi tünt fel a háztartásban, mert akkor valószínűleg nem így reagáltam volna (vagy csak jó színész vagyok?). Persze, a dolog azért nem maradt ennyiben, azonnal heves telefonálgatásba kezdett, megkérdezve egy barátnőjét, és pécsi rokonait (ott mit gondolhatnak most ...), hogy nem hiányzik-e egy bugyi, amit esetleg ő hozott el véletlenül, vagy pont fordítva: valaki nem hagyta-e itt.

Mondjuk erős a gyanúm, hogy ez az eset kétes eredménnyel hat hírnevemre, egyesek talán konspirációs elméleteket gyártanak most, hogy csalom-e az asszonyt, és ez milyen gáz (vagy pont fordítva: heh, nem is gondoltam volna róla, hogy a csávó ezt is meri ...).

Mindenesetre külön köszönet Encsinek, aki kijelentette, hogy bevállalja, hogy az övé ha már nagy a gáz (mivel az első feltételezett tulajdonos ő volt; feleségem nála öltözött át nemrég, és esetleg elhozhatta volna onnan), azzal a feltétellel, ha elmondom - legalább csak neki -, hogy tényleg ki volt a csaj :)

DNS mintát venni róla lehet már késő, mivel mosás utáni állapotról van szó, bár ki tudja; lehet ez is lehetséges lenne, ha bűnügyről van szó, de azért nem szeretnék a Cheaters című műsor megfigyelt alanyává válni :)

Újabb fejlemény (kiegészítés): feleségem hosszas vívódás után rájött, hogy ezt a bugyit ő maga vette egy toppal együtt, csak mivel nem használta (csak a toppot) el is feledkezett róla. Kár. A haverok már kezdtek felnézi rám :)

R.I.P.

A mai nap el kellett altatni kicsi kutyusomat, Apacsot. Sajnos, én ott sem lehettem, hiszen már jó ideje nem szüleimnél lakom, ahol a kedves kutya élt. Nem volt már fiatal eb: pontosan meg nem mondom hány éves, de amikor érettségiztem, már megvolt, tehát legalább 13 évről van szó, ami kutyáknál már szép kor. Sajnos az utóbbi időben nagyon beteg volt, és az állatorvos szerint bár talán élhetett volna pár hónapig, de nagy fájdalmakkal, mert valószínűleg gyomorrákja volt, több napja már fel sem tudott kelni. Az utóbbi egy évben már rosszul látott és hallott is, ennek ellenére még pár hónapja is a lány kutyusokat hajtotta, most - a kutyamennyországban - talán ugyanezt teszi. Remélem legalábbis, hogy jól érzi magát odaát.

Állíthatom, hogy néhány tekintetben emberibb volt sok embernél; képes volt megsértődni, és megérezte, ha a gazdi szomorú, olyankor odajött, és fejét az ölembe hajtva (ha épp ültem) pislogott fel rám barna szemeivel. Jobban meg tudta állapítani, hogy szomorú vagyok mint bárki más. Nem csoda hát, hogy ezek és sok más miatt is családtagnak számított. Nyugodjék békében.

A nyelv szexi?

Mármint nem az ember nyelve, mint testrész, hanem a beszélt kommunikációs forma. Nemrég írtam a számok neveiről különböző nyelveken; na, ennek kapcsán - teljesen véletlenül - erre a linkre bukkantam. Pont arról szól, hogy honnan jönnek a 11 és 12 számok angol nevei. Érdekes, ugye? :) Amúgy a dekoratív hölgy más szavakról is beszél, lásd itt: http://www.hotforwords.com/words/. Hát, ha ilyen nyelvtan tanárom lett volna, lehet én is jobban figyelek :)

Munkahelyi baromságok

A munkahely egy érdekes környzet. Szerencsés esetben nem egy szalag mellett kell napi nyolc órában robotolni, hanem például egy irodában, ahol jobb esetben jófej kollégák közé is kerülhet az ember, ezáltal a "munka" fogalma máris sokkal kellemesebb érzeteket kelt bennünk, mintha a mindennapi kivégzőosztag elé állás érzés lenne a gyomrunkban reggelenként a melóhelyre való indulás előtt.

Ha a fenti feltételek adottak, akkor persze néha "érdekes" agymenésekben is részünk lehet. Nézzünk két ilyet példának okáért! Első szereplőnk az Ubuntu Scream Edition (U.S.E.), ami a népszerű Ubuntu GNU/Linux disztribúció egy különleges kiadása. Hozzávalók: eredeti Ubuntu CD "tok", hibajavító festék, fekete filctoll, pihent agyú kollégák (megjegyzés: az egyik elkövető pont az a kolléga, aki a következő példában szerepel mint helyettesítendő egyén ...).

Második szereplőnk a "mű-kolléga"! A szóban forgó egyén (mármint akit pótolni szerettünk volna) egyik kedves kollégánk, aki egyik nap valahogy nem került elő, mindenki őt kereste, mindenkinek hiányzott (van akinek emberileg, van akinek "ki csinálja akkor ezt meg" témában), stb. Meg is elégeltük a dolgot, úgy döntöttünk, hogy hiányát pótoljuk! Az eredmény itt látható. Hozzávalók: felnagyított és kinyomtatott fénykép a kolléga fejéről, 50 cm hosszú vonalzó (képet ráerősítve, a vonalzó másik végét meg a szék hátuljára rögzítve - mellesleg ez a vonalzó irodaszerként lett rendelve, de nem fér be a fiókba a hossza miatt, végre találtunk hát egy értelmes felhasználást neki!), cellux, egy kabát a szék köre terítve, egy notebook (ide kell tenni a kabát kezeit, hogy a munka látszata meglegyen). Természetesen a pihent agyú kollégák most is a legfontosabb hozzávalónak tekintendőek!

A dolog legnehezebb része a vonalzó/fej kompozíció felerősítése, közben sokat lehet röhögni. Ezen a részen már négyen dolgoztunk a projekten nem kis felfordulást keltve :)

A csillagászati számokról

A fény- másodperc/perc/óra/év/stb az a távolság amit a fény az adott idő alatt megtesz. Tehát nyílván például "fényév" az távolság mértékegység és nem idő. A hangsebességről azt gondoljuk, hogy "húú, az már igen gyors". Számunkra megszokott körülmények között (ugyanis pl vízben vagy fém belsejében teljesen más sebességgel terjed, de még a levegőben is függ a hőmérsékletétől, sűrrűségétől) a hang kb 300 métert tesz meg másodpercenként. Ehhez képest a fény - kerekítve - 300ezer kilométert, azaz egymilliószoros sebességet jelent. A Hold nagyjából egy fénymásodpercre van tőlünk, a Nap kb nyolc fénypercre (azaz ha a Napot egy varázsló eltüntetné, azt persze csak nyolc perc múlva vennénk észre).

A Plútó (amit egy ideje "lefokoztak" és már nem minősül bolygónak, így nem kilenc csak nyolc ("nagy-") bolygó van naprendszerünkben) felé a fénysugár öt és fél órát utazik (távolsága durván hat milliárd kilométer), míg odaér (mellesleg a Plútó a Nap körül 248 év alatt tesz meg egy kört). A Plútót sokan úgy ismerik mint a legkülső bolygót (de lásd előző zárójeles megjegyzésemet, nem is bolygó, legalábbis csak törpebolygó, amiből van több is a naprendszerünkben pl az Erisz, a Ceresz vagy a Szedna, és nem is a Plútó a legnagyobb közöttük ráadásul), azonban egyrészt pályájának egy része a Neptunuszon belűlre esik (lásd pont az előbb említett kis-/törpebolygók neveit mint linkeket a wikipédiába), másrészt vannak még égitestek a Plútón távolabb is, melyek a Nap körül keringenek. Mindenesetre a legtöbb ember leragadt még ott, hogy a "Plútó a legtávolabbi bolygó" naprendszerünkben, ha ez igaz lenne, és ha csak ez lenne a feltétel, akkor naprendszerünk átmérőjét durván 12 milliárd kilométernek lehetne mondani (11 fényóra, mellesleg az egyik Voyager szonda a Naptól legtávolabb lévő emberi kéz által alkotott eszköz, távolsága jelenleg kb 15 fényóra, 1977 óta van úton, jeleit még mindig lehet érzékelni, ami ugye 15 órát utazik mire ideér fénysebességgel). Nos, persze ez eleve már ott elbukik, hogy vannak ismert égitestek, melyek távolabb keringenek a Naptól mint a Plútó (az említett Szedna például igen elnyúlt pályán kering, melynek Napközeli pontja 10 fényórányira van a Naptól, legtávolabbi azonban már több mint öt fénynap, és több mint 12 ezer év alatt kerüli meg egyszer napunkat!), másrészt lehetnek ismeretlen (még fel nem fedezett) ilyen égitestek is (a Plútót is csak 1930-ban fedezték fel). Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy a naprendszer elméleti határa ott van, ahol a Nap gravitációs tere még erősebb a szomszédos csillagokénál, tehát ahol még elméletileg keringhetne égitest a Nap körül.

Ez azért is érdekes, mert azonnal oda jutunk, hogy akkor milyen messze is vannak a csillagok tőlünk. Nos - persze a Napot leszámítva - a legközelebbi csillag hozzánk a Proxima Centauri, több mint négy fényévre van tőlünk (érdemes megemlíteni, hogy az ember által eddig legnagyobb sebességet elért szonda - szintén a már említett Voyager 1, kb 17,2 kilométer másodpercenként, ami 56-szoros hangsebességnek felelne meg - azzal a sebességgel oda is érne nagyjából hetvenezer év alatt, igaz nem arrafelé halad, tehát ez csak elméleti megfontolás). Nyílván, a Naprendszer - ilyen értelemben vett - sugara (azaz fél átmérője) nem lehet ennél nagyobb (sőt ekkora se). Másik szempont szokott lenni, hogy ott a Naprendszer határa, ahol a Napból érkező úgynevezett "napszél" (különféle részecskék egyvelege) lökéshullám-frontot képez az intersztelláris (csillagközi) tér - igen ritka (a Földön előállított legjobb vákumnál is ritkább) - anyagával.

Lehetne ezt még fokozni és ragozni, de a lényeg az, hogy most csak a saját "udvarunkban" sepregettünk éppen csak. Ha azt a galaxist nézzünk, amiben élünk (a Tejútrendszer), annak átmérője megközelítőleg százezer fényév, és nagyságrendileg több százmilliárdnyi csillag lehet benne, amiből egyik a mi Napunk (ezért mondják: ha kicsi is a valószínűsége az élet kialakulásának, milliárdnyi galaxis, egyenként milliárdnyi csillaga körül egyenként akár tucatnyi bolygó/hold kering az univerzumban - ez pedig nem kevés) . A legközelebbi szomszédos galaxis az Androméda-galaxis, távolsága több mint két millió fényév (és most még csak az úgynevezett lokális galaxiscsoportban vagyunk, aminek a Tejútrendszer is tagja). Manapság már képesek vagyunk érzékelni olyan galaxist is, ami tőlünk 13 milliárd fényévre van. Ez azért érdekes, mert ugye ez azt jelenti, hogy a fény 13 milliárd éve indult el onnan, és mivel jelenlegi tudásunk szerint a világegyetem 13,7 milliárd éves (ez azt is jelenti, hogy nyílván sose találunk olyan objektumot ami 13,7 milliárd fényévnél messzebb van, hacsak nem hibásak elméleteink az univerzum életkorát illetően), akkoriban a világegyetem életkora a jelenleginek csupán 5%-a volt, és valószínűleg az első galaxisok között lehetett, melyek kialakultak univerzumunkban az ősrobbanás után. És tessék: ismét megérkeztünk ahhoz a bizonyos ponthoz a téridő szövedékében, ahová én mindig eljutok :) Összehasonlítás képen az "életkor" kérdéshez: a Nap nagyjából öt milliárd esztendős, a Föld, és a többi bolygó se sokkal kevesebb, nagyjából 4,6 milliárd évről szoktunk beszélni, bár a Naprendszer a Nappal együtt egyetlen "felhőből" keletkezhetett. Az élet a Földön a jelenlegi tudásunk szerint 4,4-2,7 milliárd éve jelent meg (ebben az nem-biológiai - molekuláris - fejlődés is benne van és pontosan nem ismert mit és mikor nevezhetnénk még csak molekuláris fejlődésnek és mit tekinthetünk előszőr élőlénynek egyáltalán - a mai vírusok se felelnek meg az élet teljes definíciójának példának okáért), de egészen a "közelmúltig" (pár száz millió év) csak egysejtű létforma volt a legfejlettebb szervezet.

Lássunk azonban valami kapcsolatot mindennapjainkkal, hogy legyen sci-fi is: a Csillagkapu Atlantisz sorozatban a Pegazus (törpe-) galaxist említik, ahol Atlantisz is található. A sorozatban egy helyen elhangzik, hogy távolsága három millió fényév. Ebben a távolságban tényleg van egy galaxis amit Pegazusnak hívnak: a Peg DIG rövidítéssel is ismert galaxis (a lokális csoportban van még egy galaxis, aminek a nevében szerepel a Pegazus, ennek távolsága 2,7 millió fényév).

Ezek a távolságok már fényévekben is zavarólag hathatnak. Képzeljük el, hogy a Föld bolygó egy egyetlen milliméter átmérőjű gömböcskévé zsugorodik. Ekkor Napunk tíz centiméter nagyságú gömb lenne, és húsz méterre lenne a Földtől. A Plútó elnyúlt pályán kering a Nap körül, 600 méter és egy kilométer közötti távolsággal. A legközelebbi csillag több mint ötezer kilométer távolságban lenne már viszont! Az Androméda-galaxis pedig tizenötször messzebb lenne, mint tőlünk a Nap a valóságban. A fentebb említett 13 milliárd fényévre lévő galaxis pedig másfél fényévre (kb 15 billió kilométer)!

Félelmeinkről

Rövidnek (hmm, az átlagnál rövidebbnek) ígérkező mai bejegyzésem: ki mit álmodott mostanában. Én példának okáért azt, hogy a feleségem egy álló hétig, minden nap kiporszívóztatta velem a lakást, ő viszont azt, hogy Voldemortnak ... izé ... Tudjukkinek kellett társasház alapító okiratot írnia (ha a kedves olvasó nem tudná: feleségem alkalmazott ügyvéd, most meg épp a Harry Potter aktuális - utolsó - részét olvassa). Szóval mindenkinek megvannak a maga félelmei, úgy tűnik :)

Matematika az idő (és a nyelv) útvesztőjében

Néha nagyon nehéz megmagyarázni valakinek, hogy egy bizonyos dolognak mi az értelme, hisz "ez úgysincs semmilyen hatással az én életemre" - mondják sokan, főleg amikor iskolában matematikát kell tanulni. Vegyük példának a számrendszereket. "Ugyan mire jó ez egy átlag embernek?!"

Próbálkozzunk csak azért, írjuk fel egytől tizenötig az egész számok neveit magyarul, angolul és finnül:

• Magyarul: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, tizenöt
  
• Angolul: one, two, three, four, five, six, seven, eight, nine, ten, eleven, twelve, thirteen, fourteen, fifteen
• Finnül: yksi, kaksi, kolme, neljä, viisi, kuusi, seitsemän, kahdeksan, yhdeksän, kymmenen, yksitoista, kaksitoista, kolmetoista, neljätoista, viisitoista
  

Mint látható, mindhárom nyelvre jellemző, hogy "egyszerű" (rövid) számnevekkel kezdik a számolást (finnben a duplázott magán- és mássalhangzó is egyszerűen csak annyit tesz, hogy hosszú, az 'y' pedig az 'ü' hang, az 's' az 'sz'-ként ejtendő, az 'a' az kb 'á'-ként ,az 'ä' az meg talányos számora - elvileg nyílt 'e' hang -, néha 'e' inkább néha majdnem mint az 'a' azaz 'á' inkább) , majd van egy pont, ahol már jól láthatóan hosszabb, illetve remekül észlelhető szabályszerűséget mutató összetett formákat kezdenek el használni. Magyarban a "tíz" még egyszerű, de tulajdonképpen az utána következő számnevekkel egy csoportba sorolható, mivel a "tíz" és "tizen-" jól láthatóan "rokonok". Arra a következtetésre juthatunk tehát, hogy a magyar nyelv a megszokott tízes számrendszerünk használatát tükrözi, ez persze nem is meglepő (nekünk). Az angol sokkal érdekesebb, ugyanis tizenháromtól kezdi az "összetett" alakok használatát, az embernek az az elképzelése támad tehát, hogy az angol nyelv sokkal inkább a 12-es számrendszer gyökereit tükrözi ma is. Ez első hallásra hülyeségnek tűnhet, de nem az: nem véletlenül van például a magyar nyelvben is külön szó a tizenkettőre: a tucat (angolban is megvan persze: "dozen", finnben pedig "tusina"), és persze elgondolkodtató, hogy például a 11 vagy 13 számra miért nincs külön név, mint 12-re a "tucat". A tucat (12-es számrendszer alapú) számolás tehát nem olyan idegen dolog, mint aminek elsőre tűnhet, nem véletlen, hogy a külön szó is van rá, még ma is (habár ma más értelemben is használjuk, ahol a "tucat" szónak nem pontosan a 12-es jelentését nézzük).

Legérdekesebb jelenséggel azonban a finnél állunk szemben. Bár, a "-toista" végződés felismerhetően a 11-nél kezdődik - mint magyarul a "tizen-" előtag -, azonban egy másik fura jelenséget látunk: a számok csak hatig egyszerűek, a hét már "összetett" és hosszú első ránézésre is, a nyolc meg a kilenc pedig hasonlít is, érdekes módon a "végződésben". Ehhez nem kell persze finnül tudni (ahogy én is épp csak pár szót tudok jelenleg), elég csak ránézni. Ha feltesszük tehát, hogy a "-toista" alakú formák mondjuk későbbiek a nyelvben, vagy más eredetűek, akkor mondhatjuk tehát azt is, hogy a fenti logika szerint a finn nyelvben a számnevek a 7-es számrendszer használatára utalhatnak vissza.

Na, ezt persze előadtam már másnak is nemrég, fogta is a fejét, hogy "úristen, ez a túlzásba vitt logikai következtetések netovábbja, ami teljesen véletlenül alakulhatott csak pont így". Ugyanakkor fogjunk csak egy magyar etimológiai szótárt, és nézzük meg pár számnevünk eredetét:

• hat: "finnugor eredetű ..."
• hét: "ugor eredetű ..."
• nyolc: "valószínűleg elhomályosult összetétel, második tagja '-c' 'tíz' ... finnugor eredetű ... nehéz megmagyarázni ... de a finnugor nyelvekben nem példátlan ... ilyen számnevek akkor keletkeznek, amikor a nyelv a hetes számrendszerről lassan a tízes számrendszerre tér át ..."
• kilenc: "... elhomályosult összetétel, második tagja '-nc' azonos a harminc második tagjával, ez a tíz jelölése, finnugor eredetű ... valószínű jelentése 'egy híján tíz' ..."

Hoppá! Meglepő felfedezés, hogy a hetes számrendszer ötlete felmerül itt is, nem csak az én beteg agyam szüleménye! Ráadásul úgy tűnik, hogy ez a magyarban is megvan, csak "egyszerűsítettük" a dolgot mi már, míg a finnek nyelve bizonyíthatóan kevesebbet változott (elég megnézni egy mai finn szöveget, mellé tenni egy mai magyart, illetve pl az Ómagyar Mária-siralom szövegét, ez utóbbival jóval több hasonlóságot fogunk találni). Közben talán azt is lehet állítani (ehhez nem ismerem eléggé a finn nyelvet), hogy a "nyolc", "kilenc" szavainkban a "-c" és "-nc" az hasonló lehet, mint a megfelelő finn számneveknél a "deksan/deksän" (sőt megkockáztatom: a nyolc és kilenc szám finn neve azt jelentik sorban hogy "kettő híján tíz" és "egy híján tíz", jól látható ugyanis az "egy" és "kettő" finn nevével a rokonság a szavak első felében). Tényleg megdöbbentő, így elnézve: mi sokat egyszerűsítettünk (tessék csak a nyelvújításra gondolni, pedig az "nem is rég" volt a finn/magyar rokonság 5000 évéhez képest), ezért a magyarban már fel sem ismerhető a legtöbb ember számára, hogy például a "nyolc" az egy összetétel lenne, és nem "egyszerű"/egytagú számnév.

És ha ez mind nem lenne elég: miért van egy órában 60 perc, egy percben 60 másodperc? Csak nem 60-as számrendszerben számolt valaki? Az ötlet nevetséges, de jobb, ha nem röhögünk sokáig: bizony a babiloniak - állítólag - 60-as számrendszert használtak. Az is elgondolkoztató, hogy szögeknél a 360 fok az pont 6*60, illetve a tucattal lehetséges lenne egy olyan kapcsolat, hogy 12*5=60, mivel fentebb a 12-es alapú számrendszer is előkerült, és ha már itt tartunk: egy napban pont 2*12 óra van (lehet, eredetileg 12 óra a nappalra, és 12 óra az éjszakára? Bizony lehet, emlékeim szerint Egyiptomban volt ilyen időmérés, igaz változó hosszúságú óra fogalmat használtak).

Igazából egy kérdés maradt már csak. Lehet, elfogultak vagyunk a tízes számrendszerrel szemben (hisz abban számolunk jelenleg), de ha a kezeinkre nézünk (és felidézzük, hogy a gyerekek a kezüket használva adnak össze például), akkor egyértelműnek tűnik a választás. Azonban mi lehet az oka a tizenkettes vagy a hetes, és főleg a hatvan alapú számrendszernek?

Neveljünk gyereket!

Encsi nemrég kitalálta, hogy a gyereknevelésről kéne blogot írni, aminek fő irányvonala az lenne, hogy "mi majd jobban csináljuk" már eleve, így látatlanban is (tekintve hogy neki sincs gyereke, és nekünk se a feleségemmel még). A cipő nevű szörnyről máris írtam egy értekezést az új témának szánt közös blogunkba, Encsi bemutatkozó írása után. Remélem tanulságos lesz.

Apropó gyerek, apropó születés, apropó születésnap: rájöttem, hogy nemsokára (július 10) leszek egy milliárd másodperces. Szép kor, nem? :) A sztori, amivel ide eljutottam, szokás szerint kocka alakú, mondhatni. A UNIX világában az időt 1970 január elseje óta eltelt másodpercekben szokás mérni rendszerszinten. Feltűnt, hogy nemsokára "dátumváltás": tegnap volt este egész pontosan az egymilliárd-kétszázmillió, ami szép kerek szám, hiszen százmillióval (sőt kétszázmillióval) osztható :) Ez szép ünnep nem? (Nem? Miért nem? Az, hogy 2007->2008 ugyanúgy egy ember által kitalált időszámításban való váltás, semmivel sem érdekesebb ennél!) Na ekkor azonnal eszembe jutott, hogy UNIX idő szerint mikor születtem. Ezt pedig kivonva az aktuálisból egy olyan szám jött ki, ami gyanúsan közel állt az egymilliárdhoz, tehát "természetes" volt, hogy megnézzem, mikor is lesz az pontosan, és ez jött ki 2008 július tizedikére. Nos, ennyi. Buliiiiiiiiiiii!

Lávalámpa

Épp most láttam Larry blogjában, hogy neki is van lávalámpája, erről azonnal eszembe is jutott, hogy megírjam a következő történetet. Figyelem, minden egyezés létező személyekkel csakis a valóság műve!

Ott kezdődött a dolog, hogy egy kolléga-haver csávónál (nevezzük őt most T-nek) fordultam elő éppen (némi alkohol, notebook és UNIX rendszerek programozásával kapcsolatos irodalom kíséretében), aki rendelkezett ilyen hangulatfokozó szerkezettel, ami persze azonnal meg is tetszett nekem. A "lávalámpa" kifejezést ugyan hallottam már régebben is, de igazából sose tudtam beazonosítani, hogy konkrétan ezt hogyan is kell elképzelni. Na, most megtudtam. Mondhatni, ekkor vesztettem el a lávalámpa szüzességemet. El is határoztam, hogy nekem kell egy ilyen lávalámpa.

Aki ismer tudja, hogy néha (?) tudok fárasztó lenni is, talán nem is kicsit. Ennek eredményeképpen az említett szerencsétlen havert (T-t) majdnem minden nap azzal fárasztottam, hogy szerezzen nekem egy lávalámpát, amit természetesen nem gondoltam teljesen komolyan. Node, a karácsony előtti utolsó munkanapon történt, T éppen indulni készült hazafelé a munkaidő végeztével (na jó, kicsit talán korábban), és csatlakozott hozzá B is (ő egy másik kolléga, sőt kollegina), mivel így lehetősége volt autóval eljutni a városba. Persze, nem maradt el most se a "szerezzél nekem lávalámpát" mondatom (amit pár hete csak reflexszerűen vetettem oda mindig). Én még békésen küzdöttem valami problémával, amikoris - csupán kb fél óra elteltével - látom, hogy egy kisebb csapat (T, B, és még egy személy) tart felém olyan arckifejezéssel, mintha éppen a likvidálásomra készülnének csoportosan. T megáll mellettem ("fölém tornyosul") és halálba fagyott arccal (lehet hideg volt kinn?) a következőt közli velem, miközben egy dobozt nyom a kezembe:

"Boldog karácsonyt, ba'meg!"

Na így történt, hogy lett lávalámpám :) A történethez hozzátartozik még, hogy T-nek is eszébe jutott az, ami nekem: felhívta rá a figyelmemet, hogy ebből nem csinálunk rendszert, tehát ha mostantól autót akarok, nem fog szerezni nekem, csak azért mert megunja az állandó erre utasító megjegyzéseimet (éppen ezért azóta Asus Eee PC-t akarok vele szereztetni ...).

Új(?)év

A Föld ismét megcsinálta (mármint egy újabb kört a Nap körül, lásd a mellékelt képet - klikk rajta)! Igaz, enyhén szólva van ebben némi tapasztalata, már csinálja pár milliárd éve, és remélhetőleg nem is fogja abbahagyni a közeljövőben legalábbis (kb. öt milliárd év múlva viszont forró lesz a helyzet errefelé).

Node mi is történt az ember által önkényesen kijelölt dátumváltás pillanatában, ami ugye az ég világon semmi más jelentőséggel nem bír amúgy?

Lássuk. Teljesen optimális módon elfelejtettem újévi fogadalmat tenni, ami nagyon hasznos, mert úgysem szoktam betartani, és hülyeségnek is gondoltam mindig is. Valahogy a "társadalmi elvárás" volt csak az, ami miatt azt mondtam: na, valamire gondolok, aztán elmondhatom, hogy van fogadalom.

Amúgy egy havernál buliztunk, a testi és anyagi kár mondhatni jelentős. Az anyagi részét tekintve a dolognak, több tönkrement magassugárzó és hangváltó (valszeg' eldurrant elkó), lakás nagyfokú amortizálása, hihetetlen - általam sosem látott - mocsok sem hiányzott. A testi sérüléseket nézve, mindenféle lila/zöld folt itt/ott azon/akin, illetve karmolásnyomokról (hímnemű egyeden, nőnemű által elkövetve, mármint) is kaptunk jelentést szexuális szolgáltatás megtagadása miatt. Hmm, kemény, mondhatni. Én találtam egy kedves orvosira járó leányzót, akivel elbeszélgettünk a mitokondriumok eredetéről és hasonlókról (igen, ősrobbanás is volt, meg kozmológia is, kedves E.). Nyilván ittam is, bőven. Persze, másnap én is kimondtam a nagy kígyó nevét, ahogy azt kell.

Viszont mindenki életben, lakástakarítás folyamatban/kész (kémeim jelentették), tehát van még remény 2008-ra nézve. Ugyan tök elegem van, hogy első munkanapon mindenki a "Boldog Új Évet" dumával jön (mindig visszakérdeztem: mégis mi benne a jó?), de azért mégiscsak: hajrá Föld, előre, 2008-on át, és tovább!

(És tényleg, miért egymásnak kívánunk Boldog Új Évet? A Földnek senki nem szurkol, pedig neki kell keringenie ezeket az éveket a nap körül, mi csak élünk rajta és hisztizünk megállás nélkül!)